Reményik Sándor: Egymás helyettVan egy barátom, végzetesen más, És végzetesen mégis egy velem. Én végigálmodom az álmait,Ő végigéli az én életem. Ő helyettem is él, szenved, szeret, Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet, Gyermek…

Hunyd le a szemed, és képzelj el egy tavat. Tükröződik a vízfelszínen a kék ég, a zöld nádasból madárdal szól. Szemben magas hegyek, a nap melege arcodon, narancssárga fénye pedig aranyhidat rajzol a vízre. Ilyennek látom én a hétköznapokat. S merjetek ti is nagyot…

Végül rászántam magam. Sokáig gondolkoztam írjak-e blogot. Rengeteg ilyen jellegű írásom van, eddig azonban nem osztottam meg másokkal. Remélem olvasva bejegyzéseimet ti is elgondolkodtok az "élet fontos kérdésein". :)